Digitális elefánt a porcelánboltban: a ‘digitális bennszülöttek’ és az írástudás
Szerinted mit jelent digitális írástudónak lenni?
Azt, hogy tudod kezelni az okostelefont és a közösségi oldalakon beszélgetsz a barátaiddal?
Vagy azt, hogy adatokat tudsz kezelni és úgy tudod bemutatni az ötleteidet, ahogy csak simán papírral és ceruzával nem tudnád?
A gond az, hogy a ‘digitális írástudás’, mint fogalom olyannyira nincs pontosan definiálva, hogy bárhogyan érthető: érthetjük alatta ezt, azt is, mindkettőt vagy egyiket sem.
Manapság egyre inkább terjed az a felfogás, hogy a mai diákok már digitális bennszülöttek, eleve tudják, és jobban tudják használni a digitális eszközöket, mint a tanáraik. És ha ez így van, akkor hogyan tanítsunk nekik még többet?
Lorna Walker, a londoni Regent’s University Business School szakértője szerint téves az az elképzelés, miszerint a fiatalok automatikusan jól használják a digitális eszközöket. Valójában semmivel sem jobbak benne másoknál.
A helyzet az, hogy vannak dolgok, amiket meg kell tanulnunk, és ezt annak idején mindenki nagyon jól tudta és el is ismerte. A mindenkori irodatechnológiát a dolgozókank nem csak hogy meg lehetett, hanem meg is kellett tanulnia használni. És ez máig érvényes, hiszen senki nem születik úgy, hogy tudja használni a táblázatkezelőt és a szövegszerkesztőt.
Mégis, tartja magát a digitális bennszülöttekről alkotott téves elképzelés. Annak ellenére, hogy a modern munkahelyeken elvárás, hogy a dolgozók tudjanak dokumentumokat létrehozni és azokat kezelni, kommunikálni és akár külsős kollégákkal is együttműködni, azt hiszik, hogy ez magától menni fog.
Vajon miért van így?
Sajnos nem kell messzire mennünk, hogy a Youtube-on totyogó kisgyerekeket vagy háziállatokat láthassunk iPod-ot használni. Csakhogy ha a média is ezt sugallja, és a döntéshozók valóban el is hiszik, akkor ennek a tévképzetnek megfelelően kezelik a fiatalokat. Ez pedig rosszul érinti majd őket karrierépítésük során, hiszen valójában nincs meg az a velük született tudásuk, amit feltételeznek róluk. És ami még rosszabb, sokszor e hiányosságuknak nincsenek is tudatában. A British Computer Society által készített felmérés szerint a munkaadók csupán 52%-a vélekedik úgy, hogy munkatársai megfelelő digitális készségekkel rendelkeznek. Németországban és Ausztriában végzett kutatások pedig azt mutatják, hogy bár sokan tartják magukat felkészült digitális írástudónak, a tesztek során kiderül, hogy sokan közülük alapvető műveletek elvégzésére sem képesek.
És bármerre is nézünk, Európában a trend minden égtájon ugyanez. Az embereknek alapvető tudásbeli hiányosságaik vannak, és még csak nem is tudnak róla!
Óvatosnak kell tehát lennünk, mert a téves elképzelések nagyon hátrányosan érinthetik a fiatalokat. A fiatalok körében is elég magas a munkanélküliségi ráta. A megoldás része lehet, ha az oktatáspolitika megfelelő hozzáállással lehetőséget biztosít számukra a valós munkahelyi igényekhez való felzárkózáshoz. Ma, a digitális korban ez lenne a megoldás.
Több és jobb képzést
A munkaadók mindezt felismerik. Az angliai National Skills Academy for IT 2011 szerint, a munkaadók 99%a több, 96%-uk pedig jobb képzéseket szeretne munkavállalói számára.
A probléma tehát ebben van. A digitális bennszülöttség fogalmának félreértelmezése hamis képet sugall a fiatalokról a döntéshozóknak, és hamis önértékeléshez vezet maguknál a fiataloknál.
A digitális írástudás európai tanúsítványa, az ECDL valóban azt a tudást nyújtja, amit egy mai munkahely elvár. De ehhez meg kell tenni a megfelelő lépéseket. El kell menni tanulni, az iskoláknak, munkahelyeknek, hatóságoknak pedig biztosítaniuk kell azt, hogy ezt minél többen megtehessék.
Tom Redford írása alapján: Sz.B.
